Bruno Liljefors (1860-1939)

 German/ English see below

Bruno Liljefors (1860-1939) a svéd naturalista festömüvész gyönyörüen bemutatja a téli tájak igazai arculatát. Nálunk is beköszöntött a tél, és a kopár erdöket, jeges mezöket, befagyott tavakat, futkározó vadállatokat a kékesen csillogó hótakarón már nemcsak a festményeken hanem a szabadban is megcsodálhatjuk. Liljefors festményei által szabályosan kedvet kapunk kiadós téli túrákhoz.

Bruno Liljefors (1860-1939), war ein schwedischer Maler des Naturalismus. Auf seinen Gemälden präsentiert er auf wunderschöne Weise das wahre Bild von Winterlandschaften. Der Winter ist bei uns auch angekommen. Wir können die kargen Wälder, eisigen Wiesen, zugefrorenen Seen, wilde Tiere laufend auf der blau glitzernden Schneedecke nicht nur in den Gemälden, sondern auch im Freien bewundern. Die Darstellungen von Liljefors machen regelrecht Lust auf wunderschöne Winterwanderungen.

Bruno Liljefors (1860-1939), was a Swedish naturalist painter. He beautifully presents the true picture of winter landscapes in his paintings. Winter has arrived here too. We can admire the barren forests, icy meadows, frozen lakes, wild animals running on the blue glittering snow cover not only in the paintings, but also in the open air. The depictions of Liljefors really make you want to go on wonderful winter hikes.

Texte / szövegek: Szilvia Rad

Dr. Szilvia Rad 

Gianfranco Ferre (1990es évek Dior tervezője) "Palladium" ruhakölteménye, Tavaszi-nyári kollekció 1992 - Az athéni Nike templom ikonikus ion oszlopsora ihlette meg a tervezöt.

Kleid "Palladium" von Gianfranco Ferre (damals Designer für Dior) Frühjahr-Sommer-Kollektion 1992 - Inspiriert von den ikonischen Ion Säulen des Tempels von Athen NIKE.

*"Palladium" dress by Gianfranco Ferre *(then designer for Dior), Spring-Summer Collection 1992, Inspired by the iconic ion pillars of the Temple of Athens NIKE

Dr. Szilvia Rad, Art historian

 

Röviden a textúráról

German / English see below - Textur / Texture

Mi is a textúra? A textúra egy felület érzése, legyen az valós vagy ábrázolt. Ez utalhat a tényleges tárgyak és művészeti alkotások érdességére vagy simaságára, vagy e tulajdonságok illúziójára.

Felszíni textúra: Jeff Koons léggömb-kutyájának tökéletesen sima, tükrözött felülete van, olyan hogy szinte megerintenénk. Ez a felületi textúra az, ami a közönséges, rövid életű müanyag tárgyakat értékessé, attraktovvá változtatja. Ezzel szemben az ókori Shang-dinasztia Fang-Ding szertartási edénye durva, bütykös felülete élénk energiát kölcsönöz a tárgynak, de nem invitál túlzottan érintésre.

A textúra illúziója: A textúra illúziója nem kevésbé fontos a műalkotásokkal kapcsolatos tapasztalataink szempontjából. A holland csendéletfestmények méltán híresek gondos, illuzionista tárgy-ábrázolasukról. Pieter Claesz Csendélet című művének sima ezüst tányérjai és üvegpoharai mintha valóban ott lennének elöttünk söt mintha haladnának felénk akárcsak a sütemények és kenyerek, valamint a középen elhelyezkedö omlós pite. A képből felénk mutató kés markolatja szinte megfogásra "kinálkozik fel", és ez még csábítóbbá teszi ezt a pompás terítéket.

(deu)

Kurz über das Thema Textur

 Was ist Textur? Textur ist das Gefühl einer Oberfläche egal ob die echt oder abgebildet ist. Es kann sich auf die Rauheit oder Glätte von tatsächlichen Objekten und Kunstgegenständen oder auf die Illusion dieser Qualitäten beziehen.

Oberflächentextur

 Der Ballonhund von Jeff Koons hat eine perfekt glatte, verspiegelte Oberfläche, sodass wir sie gerne berühren würden. Oftmals macht gerade diese Oberflächentextur gewöhnliche, kurzlebige Alltagsgegenstände zu wertvollen und attraktiven Objekten. Im Gegensatz dazu verleiht die raue, unebene Oberfläche des Fang-Ding - Zeremonialgefäßes der alten Shang-Dynastie dem Objekt eine lebendige Energie, lädt jedoch nicht intensiv zum Berühren ein.

Die Illusion von Textur

 Die Illusion von Textur ist für unsere Erfahrung von Kunstwerken nicht weniger wichtig. Niederländische Stillleben sind zu Recht berühmt für ihre sorgfältige, illusionistische Darstellung von Objekten. Die glatten Silberteller und Glasgläser von Pieter Claesz' Stillleben scheinen tatsächlich vor uns zu stehen und sich auf uns zuzubewegen, genau wie die Kekse und Brote und der krümelige Kuchen in der Mitte. Der im Bild zu uns weisende Griff des Messers "bietet sich" geradezu zum Greifen an, was diese prachtvolle Tischdekoration noch verlockender macht.

(engl)

Briefly on the subject of texture

What is texture? Texture is the feel of a surface, whether real or depicted. It can refer to the roughness or smoothness of actual objects and works of art, or to the illusion of these qualities.

Surface texture

Jeff Koons Balloon Dog has a perfectly smooth mirrored finish that we'd love to touch. It is often precisely this surface texture that turns ordinary, short-lived, everyday objects into valuable and attractive objects. In contrast, the rough, uneven surface of the Fang-Ding - ceremonial vessel of the ancient Shang Dynasty gives the object a lively energy, but does not invite intense touching.

The illusion of texture

The illusion of texture is no less important to our experience of artwork. Dutch still lifes are justifiably famous for their careful, illusionistic depiction of objects. The smooth silver plates and glass glasses of Pieter Claesz's still lifes actually seem to be standing in front of us and moving towards us, as do the biscuits and bread and the crumbly cake in the middle. The handle of the knife, which is pointing towards us in the picture, "offers" itself to grasp, which makes this magnificent table decoration even more enticing.

Jeff Koons, Balloon Dog: installation view with silver balloon, 1994-2001, transparent color coating, stainless steel, 320 x 380 x 120 cm

Fangding Ritual Food Vessel with Abstract Decor, 14th-11th century B.C.E., China, Shang dynasty, cast bronze, 21.7 x 17.1 x 15.2 cm (Harvard Art Museums)

Pieter Claesz, Still Life, c. 1625, oil on panel, 48 × 76.9 cm (Art Institute of Chicago)

Texte/ szövegek: Szilvia Rad

Jeff Koons, Balloon Dog: installation view with silver balloon, 1994-2001, transparent color coating, stainless steel, 320 x 380 x 120 cm

Fangding Ritual Food Vessel with Abstract Decor, 14th-11th century B.C.E., China, Shang dynasty, cast bronze, 21.7 x 17.1 x 15.2 cm (Harvard Art Museums)

Fangding Ritual Food Vessel with Abstract Decor, 14th-11th century B.C.E., China, Shang dynasty, cast bronze, 21.7 x 17.1 x 15.2 cm (Harvard Art Museums)

Val-Saint-Lambert luxus üveg, Belgium / Val-Saint-Lambert luxus Glas, Belgien

 German / English see below

A fotókon látható belga cisztercita kolostor eredete 1187-re nyúlik vissza, Lüttich várostól kb. 15 km-re található. A kolostort 1796-ban a francia forradalom idején megszüntették és betiltották. Majd 1826-ban a Val Saint Lambert üvegkristály manufakturának adott helyet, ahol luxus szegmens kristályokat alkottak. A 19. század végén a szecessziós ólomkristály termékek egyik legjelentösebb európai képviselöje. A fötervezöi közül kiemelkedi Henri van de Velde épitész és tervezö. Az 1925-ben megszervezett Art Deco világkallitáson elnyerte Val-St.-Lambert a Grand Prix dijjat.

Val-Saint-Lambert, Belgien / Kloster Val-Saint-Lambert, Belgien

Der Ursprung des auf den Fotos gezeigten belgischen Zisterzienserklosters geht auf das Jahr 1187 zurück- Es ist ca. 15 km entfernt von Lüttich. Das Kloster wurde 1796 während der Französischen Revolution aufgehoben und verboten. 1826 erhielt es die Glaskristallmanufaktur Saint Lambert, welche Kristalle im Luxussegment schuf. Ende des 19. Jahrhunderts war die Manufaktur eine der bedeutendsten europäischen Vertreter von Jugendstil-Bleikristallprodukten. Unter den Chefdesignern sticht der Architekt und Designer Henri van de Velde hervor. Val-St.-Lambert gewann den Grand Prix der 1925 organisierten Art-déco-Weltausstellung.

Val-Saint-Lambert, Belgium / Monastery of Val-Saint-Lambert, Belgium

The origin of the Belgian Cistercian monastery shown in the photos dates back to 1187. It is about 15 km from Liège. The monastery was abolished and banned in 1796 during the French Revolution. In 1826 it was given to the glass crystal manufacturer Saint Lambert, which created crystals in the luxury segment. At the end of the 19th century, the manufactory was one of the most important European representatives of Art Nouveau lead crystal products. Architect and designer Henri van de Velde stands out among the chief designers. Val-St-Lambert won the Grand Prix at the 1925 Art Deco World Fair.

Texte / szövegek: Szilvia Rad, müvészettörténész / Kunsthistorikerin / art historian

Seymour Lipton modern csillogó fémfelületei

Seymour Liptons modern glänzende Oberflächen - Schule deine Augen! -

modern shiny surfaces from Seymour Lipton - Train your eyes!

 German / English see below

Az new yorki Seymour Lipton 1927-ben fogorvosként kezdte pályafutását. Néhány év elteltével felkeltette érdeklődését a szobrászat, és hamarosan felhagyott az orvosi gyakorlattal, hogy minden idejét a művészetnek szentelje. Sötét és gyakran erőszakos alkotásait a kubizmus töredezett formái, a szürrealizmus lélektani áramlatai és a német expresszionizmus emberi szenvedésének szemléletes ábrázolása befolyásolta. Lipton erőteljes szobrai az alkotásukhoz felhasznált fizikai erőket tükrözik. Nagy fémlemezdarabok kalapálásával, hajtogatásával, csavarásával és hegesztésével fejezte ki azt, amit az embernek a túlélésért való küzdelmének látott egy modern, technológiai világban. Érdekelte az anatómia, és gyakran széttépte szobrait, feltárva a sok szaggatott fémréteget, hogy feldarabolt vagy felrobbantott szerves formákat idézzen elő. A fémek megmunkálása eredményeként csodás felületek jöttek felszinre. Seymur Lipton modern fémes technikáit az ötvösök is elkezdték alkalmazni a 60-as évektöl, pl. Pentti Sarpaneva.

Der New yorker Seymour Lipton begann 1927 eine Karriere als Zahnarzt. Nach einigen Jahren interessierte er sich zunehmend für Bildhauerei und gab bald die medizinische Praxis auf, um sich ganz der Kunst zu widmen. Seine dunklen und oft gewalttätigen Bilder wurden von den fragmentierten Formen des Kubismus, den psychologischen Strömungen des Surrealismus und der lebendigen Darstellung menschlichen Leidens im deutschen Expressionismus beeinflusst. Liptons kraftvolle Skulpturen spiegeln die physikalischen Kräfte wider, die bei ihrer Entstehung zum Einsatz kamen. Indem er große Blechstücke hämmerte, faltete, drehte und schweißte, drückte er aus, was er als den Kampf des Menschen ums Überleben in einer modernen, technologischen Welt ansah. Er interessierte sich für Anatomie und riss seine Skulpturen oft auseinander, wobei er die vielen Schichten aus gezacktem Metall freilegte, organische Formen hervorzurufen. Durch die Bearbeitung und Addierung der Metalle z.B. Bronze entstanden wunderbare Oberflächen. Die modernen Metalltechniken von Seymour Lipton wurden auch von Goldschmieden der 60er Jahre verwendet, z.B. von Pentti Sarpaneva.

The New York artist Seymour Lipton began a career as a dentist in 1927. After a few years, he grew interested in sculpture and soon gave up medical practice to devote all of his time to art. His dark and often violent images were influenced by the fragmented forms of cubism, the psychological currents of surrealism, and the vivid portrayal of human suffering in German Expressionism. Lipton’s powerful sculptures reflect the physical forces used in their creation. By hammering, folding, twisting, and welding large pieces of sheet metal, he expressed what he saw as man’s struggle to survive in a modern, technological world. He was interested in anatomy and often ripped apart his sculptures, exposing the many layers of jagged metal to evoke dissected or exploded organic forms.

Texte / szövegek: Szilvia Rad

Seymour Lipton 

Seymour Lipton 

Pentti Sarpaneva

Pentti Sarpaneva

- a böhm (ma cseh) kristálybarokk történeti jelentösége

- böhmisches Kristallbarock: historische Bedeutung

- bohemian crystal baroque - historical meaning

 German/English see below

A böhm (ma Csehország) kristály a barokk korban (17-18. század) a legendás velencei üveggyártást is háttérbe szorította és Európában vezetö szerepet játszott különösen a kristályüveg szegmensben. Minöségi változások történtek, a vékony falú üveget felváltotta a vastag falú üveg. A barokk mozgalmas, pompakedvelö korszak volt és az üvegmanufaktúrákban sem spóroltak a díszítéssel. Elöszeretettel alkalmazták a vastag nehéz üveget vagyis a kristályt. Dekoráltak metszetekkel, gravirozással, vágásokkal, színekkel, arannyal söt már a biedermeier üvegmázakat is kezték használni. Jellemzőek voltak a serlegek, kancsók, nagy bögrék tálak és a csillárok. Nagy fellendülést hozott Stein-Schönau városában a függős, kirstálygyöngyláncos csillárok készitése. Ezek a csillárok nagyok, nehezek és rendkivül mutatósak voltak. Világszinvonalú minöségröl beszélünk, nem csoda hogy egész Európa legpompásabb rezidenciáit díszítették (és díszítik ma is). Az üvegkereskedelem gyorsan fejlödött és létrejöttek az ún. kompániák/cégek, amelyek kontinensünk minden szegletére széles körben eljutatták a böhm üvegcsodákat. Ekkor fejlödött ki Gablonz városa a böhm ékszerkészités központjává is ami 1945-ben Bajorországba Neugablonzba helyezödött át, a kitelepitett böhmök otthona lett és itt folytatódott tovább a kristály / ékszergyártás.

In der Barockzeit (17.-18. Jahrhundert) verdrängte das böhmische Kristall die legendäre venezianische Glasproduktion in den Hintergrund und wurde führend in Europa. Dünnwandiges Glas wurde durch dickwandiges Glas ersetzt. Der Barock war eine lebendige, pompös-liebende Epoche, und auch die Glasmanufakturen sparten nicht an Dekoration. Sie verzierten mit Schnitzereien, Gravuren, Schliffen, Farben und Gold. Es wurden sogar schon auch Glasuren verwendet, welche sich erst in der Biedermeier Zeit verbreiteten. Typisch waren Pokale, Krüge, große Krüge, Schalen und Kronleuchter. Die Produktion von Kristalllüstern mit hängendenen Ketten und Kristalperlen brachte einen großen Aufschwung bespielweise in Stein-Schönau. Diese böhmischen Kronleuchter waren groß, schwer, äußerst auffällig, klar und reflektierten intensiv die Regenbogenfarbpallette. Wir sprechen über Weltrangliga-Qualität und kein Wunder dass sie die prächtigsten Residenzen in ganz Europa schmückten (und schmücken immer noch). Der Glashandel entwickelte sich weiter, die sog. Kompanien wurden gegründet und sie brachten das böhmische Kristall / die böhmischen Glasprodukte weit in jeden Winkel unseres Kontinents. Zu dieser Zeit entwickelte sich auch die Stadt Gablonz zu einem wichtigen Zentrum der böhmischen Modeschmuckherstellung, welche nach 1945 nach Bayern umsiedelte da Vertreibung der Böhmen um Gablonz. Die böhmischen Vertriebenen bauten im bayerischen Neugablonz ihre Glas- und Schmuckherstellung auf. Voila ein traumhaft schönes tschechisches "Kristallwunder" mit Transparenzgold 🙂

In the Baroque period (17th-18th centuries), Bohemian crystal eclipsed legendary Venetian glass production and became a leader in Europe. Thin-walled glass has been replaced by thick-walled glass. The baroque was a lively, pompous-loving epoch, and the glass manufacturers didn't skimp on decoration either. They decorated with carvings, engravings, cuts, colors and gold. Glazes were even used, which only became widespread in the Biedermeier period. Typical were goblets, jugs, large jugs, bowls and chandeliers. The production of crystal chandeliers with hanging chains and crystal pearls brought about a great boom in Stein-Schönau, for example. These bohemian chandeliers were large, heavy, extremely eye-catching, clear and intensely reflecting the rainbow color palette. We're talking world league quality and no wonder they adorned (and still adorn) the most magnificent residences across Europe. The glass trade continued to develop, the so-called companies were founded and they brought Czech crystal / glass products far to every corner of our continent. At that time, the city of Gablonz also developed into an important center of Czech fashion jewelry production. Voila a fantastically beautiful Czech "crystal wonder" with transparency gold 🙂

Texet / szövegek: Szilvia Rad

Der Einfluss Afrikas in der Moderne, kurz gefasst / Picasso - Matisse - Lipchitz

English/ German see below

The influence of Africa in modernity in short / Picasso - Matisse - Lipchitz

Afirka befolyása a modernben, röviden / Picasso - Matisse - Lipchitz 

A művészet története során az afrikai művészet különféle területeken inspirálta az alkotókat. Az afrikai képzőművészet hatásai legnyilvánvalóbban az európai és amerikai modern művészethez kapcsolódnak. (Elöször az európaiakat nézzük meg majd egy külön posztban az amerikaiakat.) Milyen szinten történt ez röviden? Elsöként ki kell emelnünk Pablo Picasso, Henri Matisse és a litván származású szobrász Jacques Lipchitz nevét. Picasso a dogon törzs szertartási maszkjait építette az alkotásaiba többek közt a Les Demoiselles d'Avignon (1907-09) című kubista művébe. Miközben Picasso és Lipchitz az afrikai tárgyak geometriáját és formáit kutatta, adoptálta és alakitotta saját elképzelése szerint addig Henri Matisse, a maszkok tanulmányozása mellett, a szinvilággal és a mintakinccsel is foglalkozott/kisérletezett. Az afrikai törzsek merész élénk színkompozicióit, mintáit, ornamentikáját ötvözve Matisse-nak olyan eredményt sikerült elérni, amelyet a Fauve-féle (vadak müvészcsoport) remekművekben láthatunk,

Míg a 20. század eleji európai modernizmus úttörői ötvözték az afrikai művészetet a festészettel és szobrászattal addig az Atlanti-óceánon túli szobrászok az afrikai totemek és faragványok történetét tanulmányozták. Az amerikai faragók pl. Chaim Gross, William Zorach és Jo Davison a 20. század első évtizedeiben dolgoztak és elkápráztatták a gyűjtőket a közvetlen szobrászat fizikai természetével, látványával. Az akkori amerikai kortars közvetlen faragók/szobrászok ugyanis elutasították a Rodin-féle többlépéses öntött bronz technikát a közvetlen szobrászat javára - de ez egy másik poszt témája lesz. Ime néhány Picasso, Matisse és Lipchitz példa 🙂

Der Einfluss Afrikas in der Moderne / Picasso - Matisse - Lipchitz

Im Laufe der Kunstgeschichte hat afrikanische Kunst Künstler in einer Vielzahl von Stilen und Medien inspiriert. Die Einflüsse der afrikanischen bildenden Kunst sind am offensichtlichsten mit der europäischen und amerikanischen modernen Kunst verbunden. Hier heben wir die Namen von Pablo Picasso, Henri Matisse und dem in Litauen geborenen Jacques Lipchitz hervor. Auf welcher Ebene ist das passiert? Picasso verarbeitete die zeremoniellen Masken des Dogon-Stammes in seinen Werken, zum Beispiel in seiner kubistischen Darstellung Les Demoiselles d'Avignon (1907-09). Während Picasso und der litauische Bildhauer Lipchitz die Geometrie und Formen afrikanischer Objekte erforschten, sie adoptierten und nach eigenen Vorstellungen formten, beschäftigte sich Henri Matisse, neben dem Studium von Masken, auch mit den Farbenwelten und der Ornamentik der afrikanischen Bevölkerung. Durch die Kombination der kühnen, lebendigen Farbkompositionen, Muster und Ornamente gelang es Matisse und seinen Kollegen, ein Ergebnis zu erzielen, das in den Meisterwerken der Fauves zu sehen ist.

Während die Pioniere der europäischen Moderne zu Beginn des 20. Jahrhunderts afrikanische Kunst mit Malerei und Bildhauerei verbanden, beschäftigten sich Bildhauer jenseits des Atlantiks mit der Geschichte afrikanischer Totems und Schnitzereien. Amerikanische Schnitzer z.B. William Zorach, Chaim Gross und Jo Davison arbeiteten in den ersten Jahrzehnten des 20. Jahrhunderts und verblüfften Sammler mit der physischen Natur der direkten Schnitzerei. Die zeitgenössischen amerikanischen direkten Schnitzer / Bildhauer/ lehnten nämlich Rodins mehrstufige Bronzegusstechnik zugunsten der direkten Skulptur ab. Das wird aber ein Thema eines anderen Beitrags sein. Voila einige Picasso, Matisse und Lipchitz Kunstwerk 🙂

The influence of Africa in modernity / Picasso - Matisse - Lipchitz

Throughout art history, African art has inspired artists in a variety of styles and mediums. The influences of African visual arts are most obviously linked to European and American modern art. Here we highlight the names of Pablo Picasso, Henri Matisse, and Lithuanian-born Jacques Lipchitz. At what level did this happen? Picasso incorporated the ceremonial masks of the Dogon tribe into his works, for example in his cubist depiction Les Demoiselles d'Avignon (1907-09). While Picasso and the Lithuanian sculptor Lipchitz explored the geometry and forms of African objects, adopted them and shaped them according to their own ideas, Henri Matisse, in addition to studying masks, also dealt with the colors and ornamentation of the African population. By combining the bold, vibrant color compositions, patterns and ornaments, Matisse and his colleagues managed to achieve a result that can be seen in the Fauves' masterpieces.

While the pioneers of European modernism at the beginning of the 20th century combined African art with painting and sculpture, sculptors on the other side of the Atlantic dealt with the history of African totems and carvings. American carvers such as Chaim Gross, William Zorach and Jo Davison worked in the early decades of the 20th century and amazed collectors with the physical nature of direct carving. Namely, contemporary American direct carvers/sculptors/ rejected Rodin's multi-stage bronze casting technique in favor of direct sculpture. But that will be a topic for another post.

Texet / szövegek: Szilvia Rad

Pablo Picasso

                                 

                                                                              Matisse

Jacques Lipchitz

- Vatican museum & Salamon. R. Guggenheim museum, New York

German/English see below

- Párhuzamok: Vatikán múzeum & Salamon R. Guggenheim múzeum, New york

Talán nem is gondolná az ember hogy a két épületkomplexum között van némi párhuzam. Kiemelném itt a spirális lépcsökonstrukciókat. A Vatikán múzeumban már 1505 óta áll az ugynevezett Bramante spirális lépcsö (2.fotó), ami sajnos alig látogatható. DE!!! 1932-ben elkészült a "modern Bramante", amely az olasz épitész, Gioseppe Momo kézjegyét dicséri. Innen jön a Momo-lepcsö (1. fotó) elnevezés is, ami a múzeum kijáratánál található. A látogató és nem csak megcsodálhatja hanem használhatja is. A korlátot diszitö csodás bronz relieffrizeket a firenzei Ferinando Marinelli bronzmühelyében készitették, egy mühely amely a reneszánsz viaszos-bronzöntés hagyományát viszi tovább. Ez a csodás Momo-lépcsö ihlette meg Frank Lloyd Wright amerikai épitészt amikor 1943-ban egy megbizást kapott S.R. Guggenheimtól hogy tervezzen a gyüjteményének a new yorki 5th Avenue világhirü utcasorra egy múzeumot. Az organikus épitészeti remekmü külseje és belseje is a természetböl kiemelt és letisztázott formavilágot sugalja/mutatja. A vatikán múzeumban levö impozáns Momo lépcsö ihletforrásként szolgált az ameriakai épitésznek. Lloyd Wright organikus épitészetéhez tökéletesen beillik a spirál forma, a minimalista verzió is a természet dinamikus mozgására és a végtelenségre utal.

Parallelen: Vatikanische Museen & Solomon R. Guggenheim Museum, New York

Man würde vielleicht nicht einmal glauben, dass es eine Parallele zwischen den beiden Gebäudekomplexen gibt. Hervorheben möchte ich hier die Wendeltreppenkonstruktionen. Die sogenannte Bramante-Wendeltreppe befindet sich seit 1505 in den Vatikanischen Museen (Foto 2), die leider kaum besichtigt werden kann. ABER!!! 1932 wurde hier die sog. „moderne Bramante-Treppe“ fertiggestellt, die die Handschrift des italienischen Architekten Gioseppe Momo lobt. Daher stammt auch der Name Momo-Treppe, welche sich am Ausgang des Museums befindet, den der Besucher nicht nur bestaunen, sondern auch nutzen kann. Die wunderbaren Relieffriese aus Bronze, die das Geländer schmücken, wurden in der Bronzewerkstatt von Ferinando Marinelli in Florenz hergestellt, einer Werkstatt, die die Tradition des Wachsbronzegusses der Renaissance fortsetzt. Diese wunderbare Momo-Treppe inspirierte den amerikanischen Architekten Frank Lloyd Wright, als er 1943 einen Auftrag von S.R. Guggenheim erhielt, ein Museum für seine Sammlung an der weltberühmten 5th Avenue in New York zu entwerfen. Sowohl das Äußere als auch das Innere des organisch-architektonischen Meisterwerks suggerieren eine raffinierte belebte Formenwelt. Die imposante Momo-Treppe im Vatikanischen Museum diente dem amerikanischen Architekten als Inspirationsquelle. Die Spiralform passte wunderbar zur organischen Architektur von Lloyd Wright denn auch seine minimalistische Version weist auf die dynamische Kreislauf der Natur und die Unendlichkeit hin.

Parallels: Vatican Museum & Solomon R. Guggenheim Museum, New York

One might not even believe that there is a parallel between the two building complexes. I would like to emphasize the spiral staircase constructions. The so-called Bramante spiral staircase has been in the Vatican Museums since 1505 (photo 2), which unfortunately can hardly be visited. BUT!!! In 1932 the so-called "modern Bramante staircase" was completed here, which praises the signature of the Italian architect Gioseppe Momo. Hence the name Momo-Staircase, which is located at the exit of the museum, which the visitor can not only marvel at, but also use. The wonderful bronze friezes in relief that adorn the banisters were made in the bronze workshop of Ferinando Marinelli in Florence, a workshop that continues the tradition of Renaissance wax bronze casting. This wonderful Momo staircase inspired American architect Frank Lloyd Wright when he commissioned S.R. Guggenheim was given the task of designing a museum for his collection on the world-famous 5th Avenue in New York. Both the exterior and the interior of the organic-architectural masterpiece suggest a sophisticated, lively world of forms. The imposing Momo staircase in the Vatican Museum served as a source of inspiration for the American architect. The spiral shape was a perfect match for Lloyd Wright's organic architecture, as his minimalist version also refers to the dynamic cycle of nature and infinity.

Texte/szövegek: Szilvia Rad

Momo-lepcsö / Momo Treppe

Bramante lépcsö / Treppe

Vatikán múzeum / Vatican museum

Salamon R. Guggenheim múzeum, Lloyd Wright 

 

 Pop Art vintage - Pril virág /Prilblume/ Pril flower

Mi is ez? Was ist denn das? What is it?

Startoljunk ma egy kis nosztalgikus vintage flower power emlékkel - Ki ne ismerné ezeket a kedves szines virágos elemeket az 1970es évekböl? Mindenhol ott rejtöztek: konyhában, fürdöszobába, ablakban, padlón, autón, buszon, motoron, szoknyán, cipön nadrágon stb. Hatalmas divat volt, számos verzió látott napvilágot és szinte kultnak számitott. No de honnan is indult el a trend? Friedrich Probst német grafikus megbizást kapott 1972-ben a Henkel cégtöl hogy a marketingjüket egy kicsit frssitse fel. A megbizás eredménye harsány szinvilágú, stilizált geometrikus virágok lettek amelyek a Henkel Pril nevü mosogatószer tubusára kerültek de valójában levonók voltak. Mindenhova felkerültek/felragadtak a Pril virágok, a márka roppant gyorsan terjedt nyugaton a fiatalság körében is hisz még a flowerpower és a Pop Art idejét irjuk. A kultikus virágnak számos verziója van, átvette az egész lakásberendezési ágazat: konyha, fürdöszoba, textil, edény de még az autóbranzse is, lehetett kapni nagyméretü Pril virágos levonókat autókra is Söt vasfüggöny ide-oda, még a szocialista országokba is beszivárgott, szivesen alkalmazták, nagyon kedvelt dekorációs elem lett a lakáskultúrában és a textiliparban.

Pop Art Vintage - Prilblume

Beginnen wir heute mit dem weltbekannten nostalgischen Vintage-Flower-Power-Prilblume

Wer kennt sie nicht, diese lieblich bunte Blumendekoration aus den 1970er Jahren? Sie versteckten sich überall: in Küche, Bad, Fenster, Boden, Auto, Bus, Motorrad, Rock, Schuhen, Hosen usw. Es wurde zu einer großen Modeerscheinung. Sie hatte unzählige Versionen und galt fast als Kult. Aber wo und wann begann der Trend? 1972 wurde der deutsche Grafikdesigner Friedrich Probst von der Firma Henkel beauftragt, das Marketing etwas zu modernisieren. Das Ergebnis des Auftrags war eine grellbunte, stilisierte geometrische Blume, die auf der Tube des Henkel Pril Geschirrspülmittels platziert wurde. Sie war eigentlich Aufkleber. Die Pril-Blumen tauchten überall auf, sie waren überall aufgeklebt und die Marke verbreitete sich im Westen sehr schnell. Auch unter der Jugend, denn die FlowerPower-Bewegung und die Pop Art noch In waren. Es gibt viele Varianten der Kultblume, sie wurde von der gesamten Einrichtungsbranche übernommen: von Küchen, Bad, Textilien und sogar die Automobilbranche denn man konnte großformatige Pril Aufkleber auch für Autos kaufen. Eisenvorhang hin- und her auch in den sozialistischen Ländern wurden sie gerne verwendet und wurden zu einem sehr beliebten Dekorationselement in der Wohnkultur.

Pop Art Vintage - Pril flower

Let's start today with the world-renowned nostalgic vintage flower power Prilblume

Who doesn't know them, this lovely, colorful floral decoration from the 1970s? They hid everywhere: in the kitchen, bathroom, window, floor, car, bus, motorcycle, skirt, shoes, trousers, etc. It became a big fad/trend. It had countless versions and was almost considered a cult. But where and when did the trend start? In 1972, the German graphic designer Friedrich Probst was commissioned by the Henkel company to modernize the marketing somewhat. The result of the assignment was a brightly colored, stylized geometric flower that was placed on the tube of Henkel Pril dishwashing liquid. She was actually a sticker. The Pril flowers appeared everywhere, they were pasted everywhere and the brand spread very quickly in the West. Even among young people, because the Flower Power movement and Pop Art were still in. There are many variants of the cult flower, it has been adopted by the entire furnishing industry: kitchens, bathrooms, textiles and even the automotive industry. Iron curtains back and forth, they were also popular in the socialist countries and became a very popular decorative element in home decor.

Texte/ szövegek: Szilvia Rad

 English/ German see below

A képeslap kezdete /Anfänge der Ansichtskarte / beginning of the post card

Philokartia - vagyis a postai képeslap gyártása-gyüjtése- és kutátása

A müvészi nyomat témaköréhez szorosan hozzátartozik az 1796-98-ban kijelesztett (Senefleder) lithográfia és azon belül a philokartia. 1840-ben Angliában jelent meg elsöként a postai bélyeg és ez lehetövé tette, hogy a képeslapokat postai úton is el lehessen küldeni távolabbi helyekre. Eleinte képek megjelenitésére nem volt igény, pár litho-virágfríz és a szöveg helye, ennyíböl állt a formátum. Késöbb, 1872-töl 1910-ig a szines lithográfiatechnika segistégevel csodálatos, részletgazdag, müvészi minöségü szines és egyszinü motivum-lapok / képeslapok láttak napvilágot. Mivel a lithográfia bonyolult technika ezért kis peldányszámban jelentek a képeslapok üdvözlet- vagy üzenetküldés céljából. A 20. század elején, 1905-ben megalakult Drezdában a Brücke müvészcsoport (Kirchner, Heckel, Pechstein stb.) melynek az életöröm és a függetlenség vált a legföbb programjává, olyannyira hogy még a képeslapokat is saját maguk alkották szórakoztató üzenetek vagy baráti üdvözletek céljából. Ezzel megjelent a müvész-képeslap. A müvészi szépségü lithografált képeslapok nagyon kedveltek a gyüjtök körében. A 19. század végi és a 20.század eleji hires ember, történeti események vagy helyszinek / városok stb. téma a legkeresettebb. Az eredeti müvészképeslapok pedig igazi csemegék ... nagyon magas áron mozognak az aukciós házakban.

Philokartie – oder Postkarten sammeln-und erforschen

Die 1796-98 erfundene Lithografie (A.Senefleder) und somit die Philokartien stehen in engem Zusammenhang mit dem Thema der künstlerischen Druckgrafik. 1840 tauchte die Briefmarke erstmals in England auf und ermöglichte den postalischen Versand von Postkarten in entfernte Orte. Anfangs war gab´s keinen Anspruch darauf, Bilder zu zeigen. - Nur ein paar Litho-Blumenfriese und die Stelle des Textes, darin bestand das Format. Später, von 1872 bis 1910, entstanden mit Hilfe der Farblithographietechnik mehrfarbige und monochrome Motivkarten/Postkarten, sehr detailreich und von künstlerischer Qualität. Da es sich bei der Lithografie um eine aufwendige Technik handelt, waren Postkarten in kleinen Auflagen zum Versenden von Grüßen oder Botschaften hergestellt. Anfang des 20. Jahrhunderts, 1905, wurde in Dresden die Künstlergruppe Brücke gegründet (Kirchner, Heckel, Pechstein etc.), deren Hauptprogramm der bildnerische Ausdruck der Lebensfreude und Unabhängigkeit war, so sehr, dass sie sogar ihre eigenen Postkarten für unterhaltsame Nachrichten oder freundliche Grüße selber schufen. Somit erschien die Gattung der Künstlerpostkarte innerhalb der Philokartie. Lithografierte Postkarten sind bei Sammlern sehr beliebt. Berühmte Personen des späten 19. und frühen 20. Jahrhunderts, historische Ereignisse und lokale Personen / Städte usw. diese Themen sind am gefragtesten. Und die Original-Künstlerpostkarten??? Tja, das sind wahre Leckerbissen ... sie erzielen in den Auktionshäusern sehr hohe Preise.

Philokartie – or collecting and researching postcards

The 1796-98 invented lithography (A.Senefleder) and thus the philocardiums are closely related to the topic of artistic printmaking. In 1840, the postage stamp appeared in England for the first time and made it possible to send postcards to distant places by post. At first there was no right to show pictures. - Only a few litho flower friezes and the place of the text, that was the format. Later, from 1872 to 1910, multicolored and monochrome motif cards/postcards were created with the help of color lithography, very detailed and of artistic quality. Since lithography is a complex technique, postcards were produced in small numbers to send greetings or messages. At the beginning of the 20th century, in 1905, the artist group Brücke was founded in Dresden (Kirchner, Heckel, Pechstein etc.), whose main program was the artistic expression of joie de vivre and independence, so much so that they even made their own postcards for entertaining messages or friendly Create your own greetings. Thus the genre of the artist's postcard appeared to us within the philocarty. Lithographed postcards are very popular with collectors. Famous people of the late 19th and early 20th centuries, historical events and local people/cities etc. these are the most requested themes. And the original artist postcards??? Well, these are real treats...they fetch very high prices on the auction houses.

Texte/ szövegek: Szilvia Rad

forras/Quelle: Ansichtskartenversand.com

Franz Marc

Franz Marc

A világ legdrágább eredeti müvész- képeslapja: Franz Marc- 781 000 Euro / 2019, Aukció Berlin 

Die teuerste Original Künstler-Postkarte der Welt: Franz Marc - 781000 Euro / 2019, Auktionshaus Berlin

forrás/Quelle: https://www.merkur.de/deutschland/weltrekord-postkarte-franz-marc-781-000-auktion-berlin-kochel-walchensee-zr-13276215.html

Rembrandt - Hundred Guilder Print

Rembrandt - Das Hundertguldenblatt

 English / German see below

Rembrandt - Száz guldenes hidegtü nyomat

Ùt a hidegtü technikához: A korábbi, hagyományos fém/rézmetszésböl fejlödött ki a hidegtü, a rézkarc és kicsivel késöbb a borzolás/gravirozás is. Mélynyomású sokszorositó grafikai eljárások ezek. A fém/rézmetszésnél belekarcolták az elöképet a fémbe, majd vésövel mélyitették a vonalmunkát, lefestették és nyomtatták. A késöbbi rézkarc a képzömüvészetben a 16. szazadi Németországban kezdett el lassan terjedni. Elsöként a ékszerötvösök, fegyverkészitök alkalmazták diszitésre majd átvették a grafikusok és elöször vaslapra karcolták fel a kompoziciót majd a svájci Urs Graf alkalmazott elöször rézlemezt. Az eljarás úgy történt hogy, a rézlemezre grafittal rajzolák fel a kompoziciót, majd kikarcolták és savazták ami által a vonalak mélyebbek lettek, igy energia spórolódott meg mert a korábbi eljárás tehát a vésös metszés sokkal több eröt vett igénybe. Majd felvitték a nyomda festéket a rézlapra és nyomtatták.

A 16. században Dürer már a hidegtüvel kisérletezett, ez a technika még egyszerübb volt mint a rézkarc, mert a tüvel felkarcolt motivumot -savazás nélkül- lefestette és már nyomdázta is. Ezt az eljárást a hollandok fejlesztették nagyon magas szintre. Ki kell emelnünk Rembrandt nevét, hisz a hidegtü technikát teljesen önállositotta. Ez annyit jelent hogy a hidegtüeljárás már nem csak gyors és olcsó reprodukciós technika volt hanem önálló müvészi kifejezö módszerként müködött. Rembrandt rengeteg önálló hidegtünyomatot készitett, nem csak a festményeit sokszorozta igy hanem egyedi hidegtüalkotásokat hozott létre. Még halála után is készültek eredeti Rembrandt hidegtünyomatok mivel megmaradtak a karcolt rézlemezei (nyomatdúcai) . Ime egy nagyon ismert Rembrandt-hidegtü példány, amely Jézus életéböl (Máté evangéliuma) egy jelenetet mutat be. Az ábrázolás középpontjában Jézus áll és egy anya aki áldást kér gyermekére. Ez a nyomat, müvészi minösége miatt, már Rembrandt korában is nagyon drága volt, 100 guldent ért - innen jön a száz guldenes hidegtü nyomat elnevezés. Ez is mutatja hogy már a holland aranykorban (17.század) a Rembrandt által önállósitott hidegtünyomat nagy társadalmi elismerésnek örvendett.

Rembrandts Hundertguldenblatt /Kaltnadelradierung

Der Weg zur Radierung: Aus dem früheren traditionellen Kupfergrabstich entwickelten sich die Radierung, der Kupferstich und etwas später auch die Gravur. Dies sind multiplikative graphische Hochdruckverfahrenstechniken. Für den früheren Kupfergrabstich wurde die Komposition auf die Metallplatte gezeichnet und dann mit Grabstichel hineingeritzt/ die Linien vertieft dann wurde die Stricharbeit bemalt und auf Papier gedruckt. Der Kupferstich begann sich in der bildenden Kunst begann in Deutschland im 16. Jahrhundert langsam auszubreiten. Zuerst benutzten es Juweliere und Büchsenmacher zum Präparieren, dann übernahmen Grafiker es und kratzten die Komposition zunächst auf eine Eisenplatte. Der Schweizer Urs Graf verwendete erstmals Kupferplatten. Die auf die Kupferplatte aufgebrachte Graphitzeichnung wurde in die Oberfläche gekratzt und anschließend gesäuert, wodurch die Linien tiefer wurden und somit Energie gespart wurde, da der ältere Grabstichel-Prozess, viel mehr physische Kraft erforderte. Grob zusammengefasst ist das das Kupferstichverfahren.

Bereits im 16. Jahrhundert experimentierte Dürer mit der Kaltnadel, diese Technik war noch einfacher als das Kupferstechen, denn Dürer kratzte/radierte mit einer Nadel das Motiv in den Kupfer, bemalte die Fläche und schon druckte er – OHNE Säuerung!!! Dieses Verfahren wurde von den Niederländern auf einem sehr hohen Niveau entwickelt. Wir müssen den Namen Rembrandt hervorheben, weil er die Technik der Radierung vollständig vom Kupfergrabstich und Kupferstich etablierte. Die Radierung war nicht mehr nur eine schnelle und billige Reproduktionstechnik, sondern fungierte auch als eigenständige künstlerische Ausdrucksform. Rembrandt hat viele unabhängige Radierungen geschaffen. Das bedeutet dass er mit diesem Verfahren nicht nur seine Gemälde duplizierte, sondern auch eigeständige Werke komponierte. Auch nach seinem Tod wurden originale Rembrandt-Drucke hergestellt, da seine radierten Kupferplatten (Druckplatten) erhalten blieben. Hier ist ein bekannter Rembrandt-Kaltnadeldruck (Radierung), der eine Szene aus dem Leben Jesu zeigt (Matthäus-Evangelium). Im Zentrum der Darstellung stehen Jesus und eine Mutter, die um einen Segen für ihr Kind bittet. Dieser Druck war aufgrund seiner künstlerischen Qualität schon zu Rembrandts Zeiten sehr teuer, 100 Gulden wert – daher der Name Hundert-Guldenblatt. Des zeigt auch dass die etablierte Radierung bereits in der Gesellschaft des goldenen Zeitalters hohe Anerkennung gewann.

Rembrandt's hundred gulden sheet / drypoint etching

Etching, copper engraving and, a little later, engraving developed from the earlier traditional copper grave engraving. These are multiplicative letterpress graphic processing techniques. For the earlier copper grave engraving, the prototype was drawn on the metal plate and then scratched with a graver, deepened, then the line work was painted and printed on paper. Etching in the fine arts slowly began to spread in Germany in the 16th century. First jewelers and gunsmiths used it for preparation, then graphic artists took over and first scratched the composition onto an iron plate. The Swiss Urs Graf used copper plates for the first time. The graphite drawing applied to the copper plate was scratched into the surface and then acidified, making the lines deeper and thus saving energy, as the older burin process, i.e. scribing, required a lot of force. This is the engraving process.

Dürer was already experimenting with the drypoint in the 16th century. This technique was even simpler than engraving, because he simply scratched/erased the motif into the copper with the needle, painted the surface and then the printing came - WITHOUT acidification!!! This process was developed by the Dutch at a very high level. We must emphasize the name of Rembrandt because he fully established the technique of drypoint/etching from copperplate and copperplate engraving. Etching was no longer just a quick and cheap reproduction technique, but also functioned as an independent form of artistic expression. Rembrandt created many independent etchings. This means that he not only duplicated his paintings with this method, but also composed independent works. Original Rembrandt prints were made even after his death, as his etched copperplates (printing plates) survived. Here is a well-known Rembrandt drypoint (etching) depicting a scene from the life of Jesus (Gospel of Matthew). At the center of the depiction are Jesus and a mother asking for a blessing for her child. Due to its artistic quality, this print was already very expensive in Rembrandt's time, worth 100 guilders - hence the name hundred guilder sheet.

Texte / szövegek: Szilvia Rad

Krisztus, akinek a gyermekeket bemutatják- száz gulden hidegtü nyomat / 1647-1649, Rijksmuseum Amsterdam, Stuttgart, Albertina Bécs - Christus, dem die kleinen Kinder gebracht werden

(Das Hundertguldenblatt) Rembrandt van Rijn, 1647–1649, Radierung, 27,8 × 38,8 cm, Rijksmuseum Amsterdam

Arent de Gelder ??? Önarckép Rembrandt száz guldenes nyomatával -

Self-Portrait with Etching by Rembrandt (A Portrait of a Collector ?) Arent de Gelder, 1700

Rembrandt: Önarckép, hidegtü nyomat - Rembrandt: Selbstbildnis, Radierung

 

Mittenwald, Oberammergau, Bad Tölz / Bavaria/ Bajorország

Lüftl festészet - Lüftlmalerei - Lüftl painting

German / English see  below

Bajor Lüftl festészet, mit is takar ez? A bajor Alpok kisvárosaira jellemzö a szines figurális homlokzatfestés vagyis a Lüftl festés, amely a források szerint Mittenwald településböl indult el. Az elnevezés valószinü hogy a német levegö szóból vagyis Luft-ból jön, utalva ezzel a levegön való festésre/alkotásra. A trompe-l´oeil vagyis a szemet megtévesztöen természethü festés népmüvészeti változata ez, amely a 18. századi barokk korban kezdett elterjedni Dél-Németországban, Tirolban és Svájcban. A Secco technikával készült (száraz falra festett) homlokzatok, többnnyire vallásos témákat, mesterségeket ábrázolnak. Idén nyáron volt szerencsém elltátogatni a délbajor Garmisch-Patenkirchen járás kisvárosaiba és jónéhány Lüftl festményt összegyüjtenem. Ime néhány csodás példány a fent emlitett három képeskönyv szépségü városkából.

Lüftlmalerei in Südbayern

Lüftlmalerei, was bedeutet sie? Charakteristisch für kleine Städte in den bayerischen Alpen ist die bunte figurative Fassadenmalerei oder Lüftlmalerei, welche, Quellen zufolge, in der Siedlung Mittenwald ihren Anfang nahm. Der Name kommt wahrscheinlich vom deutschen Wort Luft, was womöglich auf das Malen in der Luft hinweist. Dies ist die volkstümliche Version des Trompe-l´oeil, also der Wandmalerei, die augentäuschend naturtreu ist. Die volkstümliche Version begann sich im Barock des 18. Jahrhunderts zu verbreiten. Fassaden in Secco-Technik (auf Trockenwand gemalt) zeigen meist religiöse Themen und Kunsthandwerk - verbreitet sind sie in Südbayern, Tirol und in der Schweiz. Im Sommer hatte ich das Glück, die kleinen Städte des südbayerischen Landkreises Garmisch-Patenkirchen zu besuchen und so einige Lüftl-Gemälde zu fotografieren/ sammeln.

Lüftl painting in southern Bavaria

Lüftlmalerei, what does it mean? Characteristic of small towns in the Bavarian Alps is the colorful figurative facade painting or Lüftlmalerei, which according to sources began in the settlement of Mittenwald. The name probably comes from the German word Luft, which may refer to painting in the air. This is the popular version of trompe-l'oeil, i.e. painting that is deceptively true to nature. The popular version began to spread in the Baroque of the 18th century. Facades in secco technique (painted on drywall) usually show religious themes and handicrafts - they are widespread in southern Bavaria, Tyrol and Switzerland. In the summer I was lucky enough to visit the small towns in the southern Bavarian district of Garmisch-Patenkirchen and collect a few Lüftl paintings.

Foto / Texte: Szilvia Rad